„A liberalizmusnak nincs alternatívája. Olyan alternatívája legalábbis nincs, amely ne lenne nagyon ocsmány.”
A kijelentés péntek este hangzott el Budapesten, de akár hiszik, akár nem: korántsem valamely múltba révedő, sebeit nyalogató egykori SZDSZ-es száját hagyta el. Ellenkezőleg: Peter Učeň, a Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) munkatársa mondta ezt. S ha még azt is eláruljuk, hol, teljes lesz a képzavar: egy fideszes európai parlamenti képviselő által szervezett konferencián, annak is a zárszavában.
Jó, nem átlagfideszesről van szó, hanem Schöpflin György professzorról, és annyira azért nem is meghökkentő az idézett kijelentés, mint elsőre látszik. Ennek megértéséhez viszont most visszaugrunk szépen a konferencia legelejére.
A Magyarság Házában az Európai Néppárt támogatásával összehozott rendezvény az „Isten veled, liberalizmus? – Az európai identitás válsága” címet viselte. Nyilván temetni jönnek a liberalizmust, nem dicsérni – nem kellett túl csavaros észjárás, hogy ezt belássuk már a címre pillantva is.
Schöpflin provokál, Bába temet
A házigazda angolul megtartott nyitóbeszédében maga is elismerte, hogy provokálni akart a címmel, aztán kifejtette: a liberalizmus szerinte az elmúlt két évszázadban öt nagy csatát is megnyert. Legyőzte először is a vallást, aztán a fasizmust/nácizmust, később a marxizmust, majd az államot, végül a modernitást is maga alá gyűrte.
Csakhogy szerinte a liberális hegemónia eredménye az lett, hogy a Mill-féle szabadságelvű, toleranciára éppen a viták fontossága miatt hivatkozó liberalizmusából egy vitákat elutasító, kizárólagosságra törekvő irányzat lett, amely mindent, ami nem a saját elvein nyugszik, vagy azoktól eltér, a „populista” címkével lát el és nem hajlandó foglalkozni vele. Olyannyira nem, hogy még a teljesítmény előtt is becsukják a szemüket. Schöpflin itt Szingapúr példáját hozta, amely egy koszfészekből sikeres gazdasági erőddé vált, ám a liberálisok nem foglalkoznak vele, hiszen ott nincs demokrácia. Hasonlóan söprik le szerinte az asztalról a széljobb erősödését: hiába van húsz százalék fölött a francia Nemzeti Front, inkább homokba dugják a fejüket, hogy azzal nem kell foglalkozni, az csak populista szélsőség.